Eljönnek az igazság napjai. A nép ítél, a Nyelvújító végrehajt. Könyörtelenül lendíti pallosát a divatos szakmák idegen eredetű megnevezéseire, a plázakultúra fülsértő anglicizmusára, a handyre úgy, mint a senior accountantra; a printert nem kíméli jobban a meetingnél.

A kommentelők döntenek. Marad, vagy megújul, ha megújul, mivé változik át. A javaslatokat összegyűjtjük, majd szavazásra bocsátjuk.

Íme első áldozatunk, a munkahelyi szóhasználat üdvöskéje, a mindenki-tudja-mit-jelent-csak-magyarul-nem, a többi vádlottal (marketing-, -menedzsment, stb.) gyakran szóösszetételben garázdálkodó 

projekt.

A Nyelvújító a Nyelvi Tanszék szótan kurzusait csak az azon résztvevő nőnemű évfolyamtársai közelsége miatt látogatta, sőt az érettségire is csak mint távoli tájak képére emlékszik, ezért a szó eredetéről, jelentéséről, a mögötte álló fogalomról álljon itt kompetensebb értekezés.

A vádirat elhangzott, az esküdtek ismertessék javaslataikat.